Azt hiszem, a cím után nem kell magyarázni miért dobott exceptiont a grafikusunk és küldött egy vörös óriást egy posztapokaliptikus univerzumból. A mai témánk kicsit sem egyszerű, sem ábrázolni, elképzelni, vagy úgy általában bárhova tenni. Kriptós körökben több mint egy évtizede dilemma a Proof of Work vs Proof of Stake gazdasági ösztönzőinek kérdésköre. Az Ethereum PoS-re történő átállását 8 évnyi parázs vita előzte meg.
A Merge óta az ETH konstansan alulteljesít a bitcoinnal szemben, a Bitcoin maxik szemében pedig kezd kialakulni a bizonyosság: a Proof of Stake végleg kudarcot vallott. De tényleg annyira félrecsúszott a tervezés, hogy egy többszáz milliárd dolláros coin halálát okozhatja?
Hogyan garantálja a Proof of Work gazdasági modellje a Bitcoin biztonságát?
A Bitcoin bányászokat az ösztönzi a tranzakciók érvényesítésére, hogy blokkjutalmat és tranzakciós díjakat kapnak. Egy blokk akkor tekinthető érvényesnek, ha a hálózat résztvevőinek többsége elfogadja annak érvényességét. Ha egy bányász pénzügyi haszonszerzés céljából csaló tranzakciót illesztene be a láncba, a hálózat többi résztvevője vagy közvetlenül veszítene azzal, hogy érvényesnek ismeri el a hamis tranzakciót, vagy közvetve, hiszen a Bitcoin hálózat biztonságába vetett általános bizalom sérül, ami csökkenti a Bitcoin iránti keresletet. A kereslet csökkenése pedig lejjebb viszi a Bitcoin árát, így a jövőbeni tranzakciók érvényesítéséért kapott jutalmak vagy a korábban birtokolt Bitcoin értékét is.
Mivel a hiteles tranzakciók ellenőrizése triviális és az új blokkok benyújtásával szemben nem energiaigényes feladat, magától értetődő, hogy a bányászok nem szeretnék kockáztatni, hogy kimaradjanak a hálózati jutalmakból.
A Bitcoin bányászokat az is ösztönzi arra, hogy kizárólag legitim tranzakciókat fogadjanak el, hogy valódi energiát (elektromos áramot) kell felhasználniuk ahhoz, hogy blokkot nyújthassanak be a hálózatra. Abban az esetben, ha a blokkot a hálózat résztvevőinek többsége elutasítja, a bányász nettó veszteséget szenved el, mivel értékes villamos energiát fogyasztott, de sem blokkjutalmat, sem tranzakciós díjat nem kap cserébe.
Hogyan garantálja a Proof of Stake az Ethereumét?
Az Ethereum egy másik modellt, az úgynevezett Proof of Stake modellt használja, ami nem igényel számításigényes műveleteket, és jelentős villamos energiát sem a tranzakciók validálásához. Az Ethereum validátorok ("stakerek") azzal vannak ösztönözve a jóindulatú viselkedésre, hogy 32 ETH-t zároltak a hálózatra. Az esetek túlnyomó többségében, amikor a validátorok többsége nem ért egyet egy tranzakció legitimitásával, bizonyos mértékű ETH kerül elégetésre ("slashelésre"), ami közvetlenül anyagi kárt eredményeztet a nem becsületes hálózati szereplőknek.
Miért jobb ösztönző a PoW modell a becsületes validálásra?
Ahogy korábban szó volt róla, ha kiderül hogy csaló tranzakció kerül be a hálózatra (például jóváhagyták hogy egy bitcoinos két külön címre kétszer továbbítsa a teljes egyenlegét), az rombolja a hálózatba vetett közbizalmat, így közvetett hatással van a bitcoin árára. A csalás szinte azonnal kiderül, hiszen ahogy fent említettem, az ellenőrzés számítási igénye minimális és minden fél érdekelt az ellenőrzésben.
A bitcoin esetében a validátor (=bányász) a teljes infrastruktúrája tipikusan több évre felépített profitábilitását veszélyezteti. A bányászat jelentős fejlődésen ment át az utóbbi évtizedben, a hashrate jelentősen nőtt, a profit marzsok mára rendkívül alacsonyak, így a difficulty növekedéssel párhuzamosan "egyre jobban fáj" csalni. Az infrastruktúrába pedig a közhiedelemmel ellentétben nem csak ASIC bányagépek, hanem komplett épületek, hűtési - hőelvezetési rendszerek, vagy akár egy nagy teljesítményű vízerőmű is beletartozhat.
Ha ugyanez az eset Ethereumon történik meg, a validátor csupán 32 ETH-t kockáztat (ami a hálózat teljes piaci kapitalizációjához képest jelentéktelen összeg, valamint a csalással szerzett anyagi haszon jóval ellensúlyozhatja a 32 ETH slashelésének kockázatát - akkor is ha több validátorról és többször 32 ETH-ről van szó). Éles kontraszt van a validáláshoz szükséges ETH megszerzésének az egyszerűsége versus egy bitcoin mining farm felépítésének kompexitása között.
Központosítási kockázatok - Proof of Work
A Proof of Work bitcoin bányászat centralizációja az utóbbi évek egyik legégetőbb bitcoin kérdése. Ahogy a precendes mutatja, a bányászok hatékonysági okokból ún. pool-okba tömörülnek, és maga a pool nyújtja be a végső blokkot a hálózatra. 50% feletti számítási kapacitással a tranzakciók cenzúrázhatók vagy hamis tranzakciók illeszthetők be a bitcoin láncra. Erre ugyan még nem volt precedens, kérdés hogy a gazdasági ösztönzők mennyire csillapítják a rosszindulatú támadás esélyét.
Jelen esetben a gazdasági ösztönző az, hogy egy ilyen incidens esetén szükségszerűen hard fork alakul ki, a bitcoin ára bezuhan mindkét láncon, valamint amint kiderül a turpisság, a támadásban részvevő pool vagy poolok feltételezhetően olyan reputációveszteséget szenvednek el, hogy a jövőben nem számíthatnak a tipikusan 0.3-2% közötti blokkonkénti pool jutalomra, melyet a bányászoktól kapnának. De jobban megéri-e egyszer nagy értékben bitcoint lopni, mint megtartani egy hosszú távú stabil jövedelmet? Kérdés, hogy mekkora összegről van szó, milyen gyorsan és milyen áron lehet likvidálni, illetve mekkora a kockázata hogy az illetőt elkapják mielőtt a pénzéhez jut.
Látható, hogy egy olyan összegnél, ami anyagilag indokolttá tehet egy mining poolok részéről történő öncélú tranzakcióhamisítást, a pénzkivét egyáltalán nem egyszerű. Az egész világ, beleértve a kriptós világot is, KYC és AML szabályok mögött fut, minimálisra van korlátozva a bitcoin ATM-ekből felvehető pénzmennyiség, és ha többezer ember állna bitcoin automatáknál a blokk publikálásának pillanatában, akkor sem lehetne ekkora pénzt likvidálni. Nyom nélkül meg pláne nem. Szintén kérdés, hogy ha az illető vállalkozása netán sikerre jut, hogyan fogja tisztára mosni a konténerhajónyi készpénzt mielőtt azt kivonnák a forgalomból? (A digitális pénz meg már szóra sem érdemes, a fent említett KYC/AML ellenőrzések miatt)
Jó példa erre Észak-Korea, akik az idei exchange hack óta a legtöbb lopott kriptovalutával rendelkeznek, egyes hírszerzők szerint többezer embert alkalmaznak kibercsalásokra és pénzmosásra, és a legutóbbi, másfélmilliárd dollárnyi ETH lopás óta egyetlen centet sem sikerült dollárra, jüanra, aranyra, vagy semmilyen más hagyományos eszközre váltani. Persze lehet azt mondani, hogy "nem is akarják", de az is biztos hogy lehetőségük sem lenne. Sem átváltani, sem a teljes összeget elkölteni - hacsak egy másik fél - tudtában a kriptovaluta eredetének - bevállalja a kockázatot, hogy fizet érte (persze akkor majd ő nem tudja likvidálni).
Összegezve: még akkor is ha minden bányász egyetlen poolba tömörülne és a bányászat teljesen centralizált lenne, a csalás üzletileg nem érné meg, hiszen nagyobb (sokmilliárd dollár) összegű bitcoin anonim likvidálása egyszerűen lehetetlen.
Központosítási kockázatok Proof of Stake / Ethereum esetén
Az Ethereum szintén szenved a centralizáció problémájától. Mivel a 32 ETH limittel olyan belépési korlát lett meghatározva, ami gyakorlatilag kizárja a kisbefektetőket, azok szintén poolokba tömörültek. A legnagyobb ETH mining pool, a Lido Finance poolja jelenleg a hálózat több mint 30%-át jelenti. (Bitcoin esetében a legnagyobb pool a Foundry USA, 32%-os piaci részesedéssel)
A PoW-hoz hasonlóan szintén nem lehetne likvidálni többmilliárd dollárnyi lopott kriptó vagyont, így a gazdasági - biztonsági ösztönzők a Proof of Stake esetében is helyt állnak.
A PoS Ethereum staking jutalmainak viszont van egy olyan mellékhatása, hogy a gazdagabb befektetők nagyobb arányban nyernek és hasítanak ki részesedést a teljes piaci kapitalizációból, így a befolyásuk is idővel megnő. Jelen pillanatban még a Lido 30%-a sem jelent érdemi kockázatot a hálózat biztonságára, ugyanakkor a blokkláncnak égetően szüksége lenne egy decentralizáltabb működési modellre.
A Proof of Stake lenne felelős az Ethereum hanyatlásáért?
Igen is és nem is. A fent kifejtettekből jól körvonalazódik, hogy az Ethereum, noha a fizikai infrastruktúra hiánya miatt a biztonsága elmarad a Bitcoinétól, önmagában egy erős és biztonságos blokklánc. Jelenleg nincsenek olyan tényezők, amelyek anyagilag érdekelné tennének validátorokat csaló tranzakciók publikálására. Az ETHBTC grafikon viszont mégis ijesztő képet fest a PoS átállás óta:
Az Ethereum hanyatlásáért nem a Proof of Stake konszenzusmechanizmus hiányosságai, vagy biztonsági szintje felel, hanem több tényező együttállása.
Az elmúlt években számos olyan konkurens blokklánc jött létre, mely teljes mértékben kompatibilis az Ethereum EVM technológiájával, alacsonyabb díjakkal, és gyorsabban nyújtják ugyanazt a szolgáltatást. UX szempontból teljesen mindegy, milyen blokkláncon tranzaktálsz, a lényeg, hogy legyen megfelelő likviditás. Megfelelő likviditás pedig a legtöbb kriptópár esetében mind a korai Layer2-kön (Polygon, Arbitrum, Optimism), mind a Base-en, mind a Solana-n jelen van.
Az Ethereum mint értékmegőrző eszköz azonban a Proof of Stake bevezetésével egyértelműen megbukott. A Duncun frissítésig a PoS ETH inflációja jelentősen nagyobb volt a BTC-énél, így egyértelmű választás maradt a bitcoin. Emellett a piaci szereplők szemmel láthatóan értékelték a bányászat során felhasznált energiát mint anyagi ráfordítást is, a PoW "felsőbbrendűsége" pedig a mai napig népszerű motívum a közbeszédben.
Az alulteljesítést piaci hatások is indokolhatják - elsősorban globális monetáris politikai változások. A merge óta eltelt két és fél év első felében a négyéves bitcoin (és kriptó) ciklus medvepiacát éltük meg, ami egybeesett a globális M2 pénzmennyiség csökkenésével / későbbi stagnálásával. Míg a bitcoint egyesek kockázatkerülő és válságálló befektetésként kezelik, az ETH-ról már nem mondható el ugyanez. Az ETH kifejezetten on-risk eszköz, így a legnagyobb mértékben a globális M2-val, a jegybanki kamatkörnyezettel és a jegybanki balance sheet-ek növekedésével korrelál.
A Proof of Stake a gyakorlatban hasonlóan megbízható technológia mint a Proof of Work, nem kell félni a validátorok támadásától sem, azonban érdemes feltenni a kérdést: mi adja valójában az ETH értékét?
Szerző: Rápli András
